már egy ideje folyton énekelve, széles mosollyal kell kipattannom az ágyból, és kezdem nehezen viselni, hogy nincsenek normális zombulós reggelek. biztos ismerős az a fajta fáradtság, ami a konstans másnaphoz hasonlít leginkább, amikor könyörtelenül dolgoznod kell, annyi extrával, hogy szar ágyon aludtál. amikor a sejtek között olyan laza a kapcsolat, hogy minden pillanatban koncentrálnod kell az izmaidra, hogy tartsanak, szét ne guruljon az egész.
egy vasárnapi műszak után é.sz. gondatlanul megígérte, hogy elmehetünk pihenni valahova pár napra. azóta féktelenül nyargal a fantáziám. mindent összevetve a káli vendégház felel meg a legjobban a kívánalmaknak. kérdés, hogy lehet-e kutyákat vinni.
na jó, muszáj leállítanom magam. iszom egy gabonakávét rizstejjel*, és elmosogatok. riöliti só.
* ritkán fog meg a reformgondolkodók elundorító érvelése, de ettől (cikk legvége, ösztrogén, igf-1) azért kicsit kirázott a hideg: [cikk]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése