bocs..

a megbocsátás 7 lépéséről írt cikket a díványon a steinerkristóf (btw. az meg ki a faszom?), ezzel eszembe juttatta azt a háziorvos részt, amelyben a főbeteg minden régi sérelmére élesen emlékszik, ezért dolgozik a rendkívüli memóriája ellenére egy autópálya melletti bisztróban, és jórészt egyedül tengeti a hétköznapjait. rokonságot éreztem vele, mert nekem is tízéves bántásokat raktározott el kristálytisztán az agyam. bár nem a harag a legjellemzőbb érzésem, inkább az van, hogy az elkövető illető bizonyos szavait, ígéreteit egyszerűen nem veszem a továbbiakban komolyan. nem ez zavar, mert könnyen leveszem azokat a hangsúlyokat, amik hasonlítanak a régiekre, és az esetek döntő többségében megint igazam lesz. azt a keserűséget szeretném valahogy orvosolni, ami közben eláraszt.

megint egy olyan jelenséget találtam magamban, ami a társadalom álszentségéből és büntetéscentrikusságából adódik. a szocializáció fő helye hemzseg a meg nem bocsátástól. emlékszem, hogy a zeneiskolában több százszor kellett leírnom büntetésből: "aki az ellenőrzőjét otthon hagyja, az más hanyagságra is képes". pl. mire? nem végzi el rendesen a munkáját, és bent felejti a kutyáját a forró nyári melegben az autóban? a piros és a fekete pontok, az intők elévülnek ugyan, de az milyen már, hogy egy évet kell gürizni egy kis kihágás miatt? (arról most ne beszéljünk, hogy az intőimre mindig büszke voltam..) és piros pontot mindig nyilván sokkal nehezebb volt kapni, mint feketét.

furcsamód ennek az ellenkezője gyerekként felidegesített. a hittanórák, amik, mint tudjuk, az erkölcsi értékek elsajátításának fellegvárai, mély nyomot hagytak bennem. zolika (akit most megnéztem fészbukon, ugyanaz a mosoly ül az arcán, ami általánosban) bosszantó gyerek volt, nyilvánvaló volt számomra, hogy profira fejlesztett manipulatív módszereivel az ujja köré csavarta a legtöbb tanárt. ahogy emlékszem, kb. két hetente bejelentette, hogy elmegy a hittan csoportból. magdi néni erre kérlelni kezdte, és adott neki egy szentképet ajándékba. szentképet kapni egyébként olyan nagyságrendű jó cselekedetekért lehetett, mintha a zsebpénzedet összegyűjtve eltemettettél volna egy szegény öreg nénit, akinek nem voltak rokonai és barátai. zolikának pedig akkora csokorban gyűltek a szentképei, mint másnak a turbo rágós papírok. akkor is éreztem, hogy ez a tisztességesség, ami bennem lakozik, nem e világra való. maximum meghúzhatom magam egy kis somogyi faluban szociális munkásként.

az egész írásban az 1. pont a legmeggyőzőbb, sírva röhögtem rajta, amikor elolvastam, és ettől egy kicsit könnyebb. kicsit olyan, mint a müller péter féle megoldás: "ideges vagy? nyugodj meg!". bocsáss meg, vagy költözz el az autópálya mellé egy bisztróba. that's all folks.

költözés

kb. 10 éve használtam a fríblogot, mikor egyszercsak elromlott valami. egy apró alkatrész a gépezetben. sokáig kitartóan vártam, hátha megjavul, félve pillantottam a fríblog főoldalára, biztos ami biztos még egy f5öt is nyomtam.. de egy idő múlva eldöntöttem, hogy költözöm. annyi szolgáltató van, alig lehet választani a széles tömegből. babaszoba, nőklapja café, stb.. végülis itt kötöttem ki. a dizájnon is sokat gondolkoztam, de végülis ezt a sablont választottam, mert véleményem szerint ez illik a legjobban a személyiségemhez. remélem sok vidám percet fogok okozni olvasóimnak!!!

múlt:

nemtom.freeblog.hu

veletlenulse.freeblog.hu