a csodálatos fa

a beilleszkedés másik fontos pillérének a wunderbaumot tartom. még nem vásároltam magamnak egy örök darabot sem, túlságosan nagy gondossággal állok a kiválasztásához. bár a mintavétel nagyságáról kutatásom lezárulásáig nem közölnék adatot, úgy tűnik, ez az astra kombik kistérsége - nehéz kitűnni.

az alap, ugye, a fenyőzöld. két típusú tulajdonos vásárolhat ilyet, a konzervatív, precíz, konfliktuskerülő vezetők, és az egyszerű nemtörődöm alakok. választhatnék esetleg egy decensen nőies pirosat, vagy egy kicsit vadabb, játékosabb pinket, akkor biztosan senki nem parkolna mellém. esetleg egy titokzatos sötétkéket. vagy egy gyerekesen mohó narancssárga-lila-citromsárga kombinációt, ami úgy himbálózhatna a tükrömön, mint egy csomag gumicukor. a helyi teszkó pénztárpolcán lévő mintás kínálatából a rózsás-csókos, és a halálfejes-pisztolyos voltak az igazán elgondolkodtató darabok. nemsoká átnyálazom a webshopokat, hátha találok valami személyre- és szívhez szólót..

.. és olyan leszek tőle, mint anita ekberg.

zenebölcsi

régóta szeretnék elmenni zenebölcsi foglalkozásra, csak még az intrómon töröm a fejem. ez ugyanis nem egyenlő egy kurta felszabadult órácskával, szimpla szórakozással, ez a közeli kisváros szülő(anya)-társadalmába való beilleszkedésének egyik kőkemény alapköve. már előttem van a helyzet, mindenki várja, hogy az új anyuka elénekelje a kedvenc gyerekdalát. a joviális mosolyoktól vibrál a levegő, én pedig rákezdek:

"mexikói préri pusztán kovboj lovagol,

kezében egy tekila, és küzben így dalol:

sej-haj, dzsoni, ide a jeget,

mert különben szétlövöm a hülye fejedet!"

hátha belőlük is a nosztalgiát váltja ki. megjelenik előttük, ahogy általános iskolásként körtáncot járva, a saját hátsójukat csapkodva üvöltenek.
vagy nem.

a gumiember

reggel mindig azt hiszem, hogy ez az alvásmennyiség évekre elég lesz, aztán elkezdem végiggyűrni magam a háztartáson, meg a gyerekdolgokon, és délután 4-5re eljön a holtpont, utána meg csak lefelé van. a végiggürizett nap után, amikor fél9kor elalszik a Szemem Egyetlen Drága Fénye, elbotorkálok fogat mosni, majd utolsó lépéseimmel igyekszem menedéket keresni Életem Egyetlen Szerelmének férfias karjaiban, aki megölel, és azt suttogja a fülembe, hogy...
- michelin!
... akkor az sokat segít.

amikor halkan sírva fakadok, akkor csodálkozva megjegyzi: miért? én szeretem a michelint.

szolgálati közlemény

na, lesznek itt gondolatmorzsák. meg be kéne már laknom ezt a blogot valahogyan. mindjárt lesz valami szín..