eldöntöttem, hogy abbahagyom a sulit. rájöttem, hogy minden érv ellene szól, azon kívül, hogy élvezem. de biztos lehet olcsóbb hobbit is találni..
tényleg drága. és a pénzemért nem kapok jó szolgáltatást magyarország egyik legjobb egyetemén. a t.o.-sok leszarnak, a tanárok jó része flegma, információ semmi, nem működik az e-learning rendszer. ha többet segítenek (információáramlásban, tehát nem azt várom el, hogy könnyebbek legyenek a vizsgák), biztos jobban tudtam volna haladni, és gondolom nekik sem mindegy az a kétszáz rongy per félév. gondolkozom, hogy ezt megírom valami főmuftinak, de ez több kérdést is felvet, ebben a félévben még le szeretnék vizsgázni.
nem haladok rendesen, és két év múlva itt állnék pénz nélkül és diploma nélkül. igaz, néhány olyan készséggel és műveltségi elemmel, amitől kicsit értékesebbnek érezhetem magam, de a konkrét munkaerőpiacon nem sokat dobnak rajtam.
tervezek egy pár dolgot, többnyire olyan tanfolyamokat, amik 40 órásak. viszonylag belátható idő alatt specifikus, használható tudást nyújt. ha adnak is bizonyítványt, nem hiszem, hogy jó lesz bármire is. ez a rendszer idiótasága: a vontatott tanulás, a konkrét munkára fel nem készítő egyetemi diploma aranyat ér a munkaerőpiacon, ahol tényleg gyakorlati tudást kapunk, azt nem becsülik semmire. logikátlan, és idegesítő. de valószínű, hogy ez csak az egyetem körüli világban van így, ki kell lépnem a bűvkörből.
jó pár álmatlan éjszakámba került ez a döntés, nehéz az én konformista alapjaimmal abbahagyni valamit, amibe jó sok pénzt és energiát belefeccöltem eddig. mostanában nem tudok normálisan semmit megbeszélni a barátaimmal, egyrészt messze vannak, másrészt meg mindenki harminc körül van, futnak a saját életük után. a gyerekem apja meg kb. annyit mondott, amikor ezt előadtam neki a vasárnapi ebédnél, hogy "jó". de egy kicsit azért megkönnyebbültem..
