azért nem írok egy ideje, mert fulladozás van. életnemlés. közben kirakosgattam a mozaikokat, már csak a hogyan tovább a kérdés. végülis csak két év ment rá, és még nem vagyok harminc se. az agy tud segíteni a test többi részének számolni, ha sikerül néhány pillanatra megfékezni a hullámokat.
augusztusban az orvosok mindig annának hívnak. nincs erőm kiigazítani őket, elfogadtam amolyan lebaszós névnek. "anna, hogy szedi maga a gyógyszereit?" kérdezi szemrehányóan, miközben olyan szer után kutat a gyógyszeres szekrényben, amilyet még nem szedtem be. szteroidot kapok izomba, és titokban azt remélem tőle, hogy testépítő az injekció. már csak fel kell köhögni a dolgokat. persze, hogy minden szimbolikus. megpróbáltam maxra pörgetni az önvizsgáló képességemet, úgy ülök a saját agyamban, mint egy pókhálóban. de a pók üzemmódnak vannak hátrányai, általánosban is mindig én voltam a legutolsó tesiórán.
kíp in taccs valahogy..
