... a fűnyírót

erre a szorongásra már nem is emlékeztem, pedig gyerekkoromban sokszor átéltem. arról van szó, amikor egy (házas)pár nem egyezik meg valamiben, és az erőviszonyokat egy másik fél előtt próbálják meg rendezni. különböző példák vannak erre, a férfiak és a nők is képesek idiótán megmakacsolni magukat, és erősködni egy évrendszeren belüli cirkulálással, hogy az már a másik félnek ciki, de elképesztően.

n: vidd csak el nyugodtan a fűnyírót, mi úgysem használjuk!
f: de pont most akartam levágni a füvet, és különben is drága, nem adom más kezébe.
n: vidd csak el nyugodtan, már hetek óta ott áll a garázsban.
-II-
-II-

f: edd csak meg azt a maradék süteményt, vagy vidd el magaddal dobozostul.
n: de hát a szomszéd micikének is szerettem volna vinni belőle, a doboz pedig a manyi nénié.
f: nem baj, micike úgyis dagadt, manyi néni pedig nem adta vissza három hete a kuktánkat.
-II-
-II-

ilyenkor szerettem volna átmenet nélkül a padlóra folyni, és kicsorogni a küszöb alatt. valószínűleg egy darabig nem vették volna észre. de felnőttként se könnyebb, lehet hogy ez az én személyiségem hibája, de még mindig karon fog valamelyik, és megpróbál a serpenyőbe állítani, a saját táljára, mert nélkülem egyik érv se nehezebb a másiknál. és még mindig nem tudok cseppfolyóssá válni.